Elkezdeni nehéz

Egy jó pár éve, hogy szeretném elindítani ezt az oldalt. Lassan egy éve, hogy eljutottam oda, megveszem a domain nevet. Akkor mire vártam eddig?

Nagyon jó kérdés, talán a “megfelelő pillanatra”. Mindig volt kifogás, mért ne most.

Mikor a párommal ismerkedtünk s felkerült a “mi leszel ha nagy leszel” kérdés, kiderült, az ő nagy álma szőlés-borászkodni. Még iskolát is végzett, el is kezdett benne gyakorlatot szerezni, viszont az élet közbe szólt, egy csúnya baleset letérítette az útról, s egy teljesen más irányba vitte. Ideiglenesen lemondott az álmáról, megmaradt álom képnek, célnak, hogy majd egyszer. Azóta eltelt 13év, s még egy lépést sem tett a felé, hogy visszatérjen a szívét szólító útra. Megkérdeztem tőle, meddig akar várni, mikor akarja elkezdeni? A válasz az volt, voltak próbálkozások, de valahogy nem éreztem a kellő pillanatot. De hogy jobban belemélyedt a kérdésbe, ráébredt, egyedül ő maga áll saját maga útjában, s nincs miért halogatni. Hamarosan jött az újabb válasz: “most”. És beleállt, elindult az úton. Lett egy kis 10áras szőlőnk, mi egy jó startnak számított, majd újabb földeket sikerült megszerezni, s támogatásokat telepítésre, borászkodásra. De minderről bővebben a www.molawine.com -on 🙂

Magamnak hiába tettem fel a kérdést, mikor akarom elindítani, a válasz az volt “majd”, vagy “már rég el kellett volna”. S több volt a sopánkodás, mért is nem kezdtem még el, minthogy beleálljak s elkezdjem.

Neki álltam elengedni a sopánkodást, elfogadni, megbocsájtani magamnak, mit a múltban elhalasztottam, s mindennap azon dolgozni, hogy ma legyen az a nap, mikor elindítom.

De előjött a félelem. A kritikától való félelem. Én magam elég nagy kritikus vagyok, figyeltem más blogokat, írásokat, mikre a sok hála, s köszönet mellé érkeztek támadó, ellenszenves kritikák, lemondó, s bántó hozzászólások, mikre nem tudtam készen állok e. De ezt is csak el kell tudni fogadni. Minden ember más, s el kell fogadni, ha más véleményen, más filozófián, hitrendszeren van. Nem kell, hogy egy legyen a nézőpontunk, az én cél közönségem azok, akik nyitottak az írásomra, s ha márcsak egy valakit is megszólítanak, megérte.

A legutolsó Teliholdkor elkezdtem dolgozni ezen félelmeim elengedésén, s bár még mindig nem tudtam el kezdtem e, hogyan kezdem el, miről is fogok írni, azért próbálkoztam. Nap mint nap megnyitottam a worldot, hogy most írok pár sort, nem sok gondolat született. Kezdtem feladni, mikor a messzi távolból egy ismerősömmel folytatott beszélgetés folytán kitört belőlem, hogy igen, mert én szeretnék írni. De elveszek a rendszerben, nem tudom mifélét, kinek, hogyan, csak írnék. Erre ő megkérdezte, van blogod? Elmosolyodtam. Bevallottam, hogy készülök rá egy ideje, de még nem, nincsen. Aztán megkérdezte, mikor akarod elkezdeni? Megint elmosolyodtam, a válasz az volt “tegnap”, már tegnap el kellett volna. “Jó, akkor én nagyon szívesen olvasnám a blogodat, mikor küldöd át az első bejegyzés linkjét?” Erre én olyan spontán rávágtam “kedden”, hogy magam meglepődtem. Ez volt szombaton, volt rá nem egész 3 napom. A beszélgetés után nem foglalkoztam a témával, mégis, eljött a kedd, s én neki ültem. Szokásos mód megnyitottam a world-öt, hogy most írok valami érdekeset. Aztán jött egy gondolat, nem jó! Élesbe mennj! Élesbe? Riadtam meg, de végül egyetértettem.

Meglepően tapasztaltam, hogy a vásárolt domain nevemről eltűnt a worldpress telepítés, így az egész folyamatot előlről kellett kezdeni, telepítés, sablon választás, beállítások. Mi legyen a menüben? Elérhetőség, rólam pár szó biztos. Elkezdtem írni, s láss csodát csak úgy jöttek a szavak, hogy most mennyire értelmesen kapcsolódtak egymáshoz, majd ti megmondjátok, nem vagyok az a visszaolvasós fajta… Csak írok, vagy beszélek, sokszor a végtelenségbe, de nem nézek vissza, mert folyton csak javítok, javítok, s a végeredmény teljesen más, mint aminek indult.

Így történt, hogy megszületett ez a blog, s most hogy élesben megy, bízom benne, hogy könnyebben születnek a megfelelő írások, miket jó lesz olvasni, s talán még tanítanak is.

Üdvözlettel, Vikina.

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük